Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2004, Budapest, Galéria IX

2009.01.22

körök bozótosa, tisztása
– Tárlat –
NSZ • 2004. január 17. • Szerző: Bogácsi ErzsébetKép

Ritkák az igazán szögletes rajzolatok, annál gyakoribbak a körök
Ritkák az igazán szögletes rajzolatok, annál gyakoribbak a körök (kép: Népszabadság – Szabó Bernadett)
A kulcsszó: folyamat. Ez a címe szinte mindegyik grafikának. Az a tárlat pedig, amely Csikós Tibor műveit a Galéria IX.-ben mutatja be, a Színes folyamatok címet viseli. Azt gondolná az ember, hogy e fogalmat megjeleníteni leginkább sorozatokkal lehet. A huszonvalahány lap közül pár valóban összetartozik, többnyire kettő-kettő. Mégis inkább arra a folyamatra utalhat, amely az egymástól különálló munkákat is összeköti, akár pályaszakaszokat is.

A kilencvenes években jelölhető ki a kezdőpont. Valamikor azután, hogy Szabadkáról áttelepült Magyarországra. Persze, sok mindennek a csírája még korábbról eredhet, akkoriból, amikor ösztöndíjas volt Párizsban. Nem egy művész járt be hasonló állomásokat. A negyvenes éveinek második felében tartó Csikós Tibor mégis nagyon egyedi módon asszimilálta művészetébe a tapasztaltakat. Nehéz felcímkézni munkáit, amelyekhez egyébként sajátos – túlnyomórészt a rézkarcot a foltmaratással, cukros repesztéssel társító – technikát alkalmaz.

Lassan távolodott el a figurális ábrázolástól. A tárlaton éppen fordítva, a valóságra utaló motívumok utóbb bontakoznak ki a finom kompozíciókból, amelyeket zömmel tavalyról datált az alkotójuk. Mindenekelőtt feltűnnek a színek, amelyek sohasem igazán élénkek, kihívóak. Mégis van melegségük, mint az őszi árnyalatoknak. Még a kékes, a zöldes, a lilás tónusok sem hidegek.

Ahogy nem ridegek a geometrikus alakzatok sem. Ritkák ugyan az igazán szögletes rajzolatok, annál gyakoribbak a körök, amelyek egymásra halmozódva szinte bozótosban sűrűsödnek. S ahol ritkásabbak, ott szinte valamiféle tisztásra vélünk kilátni. Mert ekkor már készek vagyunk sok-mindent, organikus formákat is látni és belelátni e képekbe. Falon kúszó folyondárt, vagy ugyanazon motívumba levelet, virágot, madarat.

Aligha véletlen, hogy az emlegetett cím mellett szerepel egy alcímféleség is: Képéhség. Akadnak grafikák, amelyeken Csikós jelöli is, hogy fénykép után születtek. Ezeken tájakat fedez fel. Erdős-ligetes zöldet, ívelő horizontot, más-más nézőszögből egy-egy alakot. Az igazi felfedezés mégis a kereszt. Ezt a címet viseli egyik lapja is, amely szinte e művészet summáját jeleníti meg. A keresztben benne rejlik a geometrikus forma is. Egyszersmind hordozza a realitását a szimbólumnak, amelyet elhelyeznek templomban, felállítanak temetőkertben. Ilyen cinteremre gondolunk, kékes-szürkés, márványt idéző színezése láttán. S mert e nemes kőbe szoktak vésni csigákat, amilyenek e grafikán sorakoznak.