Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1999 SINKÓ ISTVÁN: Rétegek, sűrűségek-folyamatok

2008.12.14

1999 SINKÓ ISTVÁN:

Rétegek, sűrűségek-folyamatok

 
   Nézem Csikós Tibor festményeit és térben és időben utazni kezdek. Előbb barlangok mélyére, ahol ősi ábrák, rajzolatok tűnnek elém. Barlangfestmények valamikor a cro-magnoniKép  ember korából. Állatok és emberek tömegei kavarognak szemem előtt, rajzok feszes ritmusban egymás fölött, alatt, egymáson. Képek, melyeket az idő alakított, a történelmi idő, mely generációról generációra újította meg a barlangba húzódó törzseket, s hozott létre álltaluk újabb, s újabb rajzi rétegeket. A barlangok képei időréteggé váltak, nem csupán a rajtuk ábrázolt események okán, de a különböző korokban elkészített és egymásra hordott ábrázolások rétegei miatt is.
   Ilyen, időben és térben felhalmozódó rétegek még azok a fantasztikus víz alatti látványok, melyek a tó, vagy tenger gyűrűződő vízfelszíne alá pllantva tárul elénk.
  A felkavarodó homok, a vele rárímelő vízgyűrűk, a kagylók és kövek együttese kortalan tágasságot mutatnak. Rétegek, melyek mindig másképp alakulnak, s másképpen artikulálhatók.
Képtelen kalandnak mondanánk ezek képbe foglalását. Mégis ilyen képtelen kalandokra sokan vállalkoznak elszánt korunk gyermekei. A cseh Opalka számsorai, melyeket megszállott monotóniával fest évtizedek óta a 0-tól ki tudja meddig, a sosem ismétlődő egyhangúság képtelen rétegei, szürkén fehérrel, szürkével fehéren.
Lehetetlen kalandnak tűnik Eszterházy Péter jó évtizedes válllkozása, mikor is egyetelen lapra leírta Ottlik: Iskola a határon című regényét. Az egymásra írt sorok, oldalak, fejezetek a megértésre nem, ám a két teljesítmény elismerésére - vagyis az eredeti műre, és a hódoló másolóéra – biztosan apellálhatnak.
 Csikós Tibor a megszállott kör rajzoló, aki rétegeit, felületeit mániásan borítja a teljesség, Kép biztonság, örökkévalóság szimbólumával – végre egy jel mely minden népnél hasonló jelentéssel bír – nem a képtelenséget, s nem is a teljesítményt kísérti meg.
A táguló terek, a ritmusok, a faktúrákká váló formák, a köztes negatív terek izgatják.
Mikor több színt alkalmaz, mikor a monokrómia felé mozdul, valójában egy kibontakozó és összehúzódó képi valóság eredményei érdeklik. Kisérletező kedvében időnként a felületek plassztikussá tételével nehezíti dolgunkat. Ugyanakkor
Nem optikai, de nem is pattern művészettel foglalkozik. A grafikai jel és a képi forma köztes állapotait kutatja, egyre inkább a találkozási pontok felületeit állítja előtérbe a táguló tér, akár egy szőlőfürt szemeinek sűrűje közül, akár a bolygók, és csillagok miliárdjainak közében fedezhető fel, arany barnán, vagy ultramarin kékben, ez Csikós Tibor képeinek, rétegeinek igazi közege. Becsapva vagyunk-e, hisz a közegek közt – mint lombok mögül az ég – a teljesség alig bukkan fel? Nem hiszem. Ez a körökkel, gömbökkel, kerek világ maga a teljesség. Csikós Tibor saját univerzuma.
 
Sinkó István
képzőművész, művészeti író
 
Budapest, 1999.11.16.
( Elhangzott a Csikós Tibornak az Újlipótvárosi Klubgalériában megrendezett kiállításmegnyitóján.)