Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1999 Dombrovszky Ninette cikke az Új Művészetben

2008.10.08

Körök és gesztusok

 

CSIKÓS TIBOR FOLYAMATÁRÓL

 

Csikós Tibor 1957-ben Martonoson (Vajdaság) született. A budapesti Képzőművészeti Főiskola Festő szakán diplomázott. 1987- ben Párizsban az ”Atelier 63”-ban és az ”Atelier17”-ben grafikát tanult S. W. Hayter műtermében. Az „Atelier 17” az egyik legsikeresebb – főként grafikai műhely Párizsban, az odajárót új látásmódra tanította meg. Mindenkinek legalább egy hónapig kellett dolgoznia a próbalemezen. A mester arra ösztönözte a művészeket, hogy egy nagyon egyszerű projektet állítsanak össze, amely az egyéniségre szabott, és a saját nyelvi elemek összességeként működik. Olyan nagyok dolgoztak Hayternél, mint Picasso, Miró stb.…

Csikós Tibor csak három hónapot tanulhatott Hayternél, mert 1988 tavaszán az idős mester elhunyt. Szerette, érdekesnek találta Csikós munkáit.

A 80-as évek elején Csikós Tibor figuratív képeket festett (Neuroy Pacika úr és családja), később kollázsokat is készített, szürrealisztikus látásmóddal és élénk   színekkel. Sebők Zoltán megemlíti a Dolgok másik oldala című írásában, hogy Csikós mennyire vonzódik a bohóc témához. Ugyancsak ekkoriban hasonló modorban a motorosok témája ragadja meg. A dolgok lényegét kifigurázva, komikus, szatirikus, bölcs keserűen láttatja a világ fonákságait. Akkor cselekszik jól, ha a világot a kifordított oldaláról láttatja. Mestere, Dobó Tihamér kanizsai festő emlékére számos akvarellt Kép készített, amelyek érzékenységükkel, leheletfinom színeivel ragadnak meg. (A Tisza-part vagy az Ókori fények mediterrán hangulatú kép, ahol az ég és a víz egybemosódik s a csónakok lebegnek a térben, utalva néhány, az Adriánál készült akvarellre. Vagy a párizsi tartózkodás idején látott Bourges-i katedrálisra is.

Új látásmódot, a térlátásos absztrakciót bizonyítja Hayter és Párizs hatása Csikós Tibor munkáiban.

Mostanában azonban Csikós javarészt köröket fest, rajzol. A kör tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelenség, (be) zártság, védettség, egység, folyamatosság, világmindenség, szem, nap, föld, hold, zodiákus kör, mandala, sámándob, kerék, koszorú, korona, gyűrű, öv (ahogyan Szemadám György említi) minden, ami gömbölyded és körré egyszerűsíthető. Belső világunk egyensúlyának    megtalálása. Egymásra festett halmazok, csillagvilágok idézése. A régmúlt időkben a természeti népek a természet változásaiban, az élőlények életében, sőt a történelemben is állandó körkörös, ciklikus visszatérő mozgást láttak. A sok-sok kis kör, ha tömegként veszem, a tengernyi elszigetelt egyedet is jelentheti mai világunkban. Kérdés, hogy összekapcsolódásuk az izolált állapot feloldását jelentheti-e? A körök alatti vásznak alapjára papírtulipánokat Kép  ragaszt, amelyek rusztikussá, reliefszerűvé alakítják azt, s ehhez járulnak a különböző – időnként sávokban vagy nagyobb foltokban, mezőkben felhordott – színek. A tépésekre, vágásokra kerülnek rá a körök, hol sejtrajz-, hol hálószerűen. A pillangóhatás eredményeként fordított corpus vagy óriási fej emelkedik ki a vászon síkjából. A kalligrafikus együttesek – apró vonalelemek – halmaza a folytonosság és a térbeli sűrűség hatását keltik. Ebben a festészetben a tér, mint óriási energia-tartomány jelenik meg. A Merlin Galéria - béli kiállításán (1998. December 3. – 1999. Február 12.) elszórtan vékony vonalak jelennek meg a képeken. A kalligrafikus finom gesztusok szinte bele vannak szőve a vászonba. A köröket akkurátusan, még több rétegben építi fel. Így tér és mozgás alakul ki, amely (ki) emelkedik, vagy süllyed. Elkezd mozogni a kép. A festő nem sima vászonra, hanem egy reliefszerű anyagra dolgozik, s a nagyobb színfoltok ritmusa,  a kontraszthatások, sokszor „ecsetrajz-gesztusok” adják a rajzolatot. A kép felső rétege pasztuózusabb, hogy ily módon az testet kapjon. Mindezek hatására kezd el „mozogni” a kép, azaz elkezd élni. A struktúrának ez ad kiindulásként izgalmat. Csikós Tibor 1993-ban határozta el, hogy csak körökből építi fel a képeit, mint egyfajta redukcionista művész., aki minden mást elhagy. A személyesség elfedésével, háttérbe szorításával állunk szemben, amelyben elrejtőzhet az individuum, de nem sérülhet meg.

 

 

DOMBROVSZKY NINETTE

 

1999, június, Új Művészet, X. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 43. oldalKép