Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1998 Balázs Attila író megnyitószövege

2008.10.07

FÉDERES MANÓ:

 

A MATRAC ANATÓMIÁJA
 
 
Mottó: “Kevés fölöslegesebb dolog van, mint egy kiállítást megnyitni. Az vagy megnyílik magától, vagy nyitogathatjuk napestig, minek. Ennél már csak az a fölöslegesebb, ha egy kiállítás-megnyitó arról szól, hogy ő milyen felesleges. –Mindebből úgy tűnhetik, mintha bajban volnék.” (Az idézet Eszterházy Pétertől származik, de mint láthatjuk egyetemes jelentésű. Következésképp semmi jelentősége annak, hogy nem ide készült.)
 
 
            Z (Körben áll egy kislányka?)
           
            Nos, a Kör. Hogy szélesebb körben is érthető legyen itt Európa torkában: The Circle.
            A circle: tökéletesség, harmónia, örökkévalóság, állandóság, végtelenség, egység, folyamatosság, zártság, védettség, egyneműség, egyenértékűség, világmindenség.
            Szóval: perfection, harmony, eternity, constancy, endless, unity, continuity, closeness, protection, homogenity, equivalence, the Universe.
            A kör: szem – the eye
                        nap – the sun
                        föld – the Earth
                        hold – Armstrong’s scafander
                        állatöv – the zodiac
                        mandala –ezt nem fordítjuk!
                        sámándob – the shaman’s drum
                        kerék –the wheel
                        koszorú – the wreath
                        (koszorúérgörcs -)
                        korona – the crown
                        gyűrű –the ring
                        karperec –the bracelet
                        öv –the belt
                        -és így tovább.And/és: pogácsa
                        Meg gömbölyded borcsepp
                        (Quo vadis domine?)
            A festő: aki körbejár, a vándor, a bolond, aki keres, aki mondja a magáét, aki tökéletlenkedik, aki diszharmóniát kelt, aki a múlandóség rabja, és - ugyancsak Szemadám György szavait használva,   az állhatatlanság lovagja. Csikós Tibor. A Kör-ben. Kérem, ne rémüljenek meg, akik nem ismerik. Nyitó szavam zárása előtt, rövid légvétel után mondok róla pár infót.
 
            Z
 
 
 
 
?IVOTOPIS/ÉLETRAJZ
 
            Posmatrajući iz naąeg specifičnog vojvodjanskog aspekta, moľe se reći da je Tibor naąe gore list. (sajátos vajdasági szemszögünkből nézve mondhatjuk, hogy Tibor a mi kutyánk kölyke.) rodjen 1957-e godine u Martonoąu, malom vojvodjanskom selu joą u vreme autonomije, on je veoma rano počeo da crta. (1957-ben napvilágot látva egy kis vajdasági magyar faluban, Martonoson, még az autonómia idején, Csikós Tibor korán elkezdett rajzolni.)
Kerítésre, falra, gyúródeszkára – ami éppen adódott. Talicskára, kapufélféra. Vödörre, lepedőre. Ablakra és újságszélre. Közben különös előszeretettel tanulmányozta a szelek járását, a portölcséreket, a víz fodrozódását, örvénylését, meg a madarak költözését és visszatétését. Gyermeteg kíváncsiságának engedve egyszer szétszedte odahaza a matracot. Később, amikor az ezáltal felkavart por leülepedett, Tibort elvitték a cirkuszba. Ott a kis Tibornak tátva maradt a szája. (Orr!)
Minden jel szerint a bohóc tetszett neki a legjobban, de halgatag ember lévén, akkor ott és arról nem tett említést. Hazafelé látott egy megvadult motorost, és annak képét is elraktározta tudatában. (Szemüveg!) A többi magában a kis művészben ment végbe az évek folyamán. Később – felcseperedvén – Csikós Újvidéken beiratkozott az iparművészeti szakközépiskolába. '77-ben ezt a Magyar képzőművészeti Főiskola követte. Szerzőnk ekkor távozott első ízben hosszú időre az akkoriban még viszonylag csendes tartományunkból. A nyolcvanas években azután két ízben is huzamosabb időt töltött Párizsban, utóbb az Atelier 17 grafikai műhelyében. Most pedig itt áll a kör adott pontján a Krisztust is megfestette Csikós Tibor és néz: reméljük szebb és kevésbé tökéletlen, netalán békésebb jövőbe. A művész, akinek egyéni kiállításai is így valahogy alakultak Kanizsától – Pécsen és Szegeden át – Budapestig: Seľanán át Párizsig és vissza. Háború előtt, alatt, fölött... (Tolsztoj)
            Ha még nem is kész spirál ez, de legalább egy szolid nyolcas a tökéletességre törő művész részéről.
            Részemről pedig egy utolsó, szubjektív, záró kűr. Röviden, kerek dióhéjban. Jóval a legújabb balkáni hurkatöltő üzembe lépése előtt láttam Csikós Tibort katonaruhában. Még Kanizsán. Akartam neki mondani, hogy veled mit csináltak? Úgy nézel ki, mint egy bohóc. Azonban nem tettem, mert Csikós Tibornak olyan megtört és szomorú volt a tekintete, hogy belém szorult a bárgyú élc. Tibi szomorúsága annak a bánatos őznek a zavartságára emlékeztetett, amelyiket hirtelen elkaptak és vörös csillagot vartak a homlokára. Körülbelül ez idő tájt, ha jól emlékszem, ha nem, de adott a Csiki nekem egy figuratív bohóc-képet az akkori sorozatából. A kép egészen 1991-ig, az anyaországba való emigrálásomig megvolt. Ott, a körül az esemény körül valahogy nyoma veszett. Bízom benne,egyszer még előkerül valahonnan, de lehet, hogy valójában nem hiszek ebben. Mert gyanítom, az a bohóc is szétesett, akárcsak a nekivadult motoros, és rugói beépültek Csikós Tibor legújabb, lemeztelenített, nyikorduló matracába.
            Ő, a szerző, olyanokat mond, hogy ez Hommage á M. Ago, meg hogy folyamat T 197, meg Folyamat O2096 stb. Hadd legyen, bólintok rá, miközben én tudom, hogy ez valójában, ha folyamat is, de mindenekelőtt: anatómia-lecke. Csikós Tibor precíz Anatómia-leckéje – állapítom meg Danilo Kią után szabadon.
            Aztán technikáról meg egyébről szóljonak, mantrázzanak rajta majd – minden tiszteletem – az avatottabbak.
            És akkor most mondjam, hogy megnyílt?
            Megnyílt.
 

            (Húzd rá, Doktor Zenei Kárpitos! A képzőművészet «csikis» történelmi matracára.)

Kép

Kép

Kép

Kép

Kép