Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1997 dr. Bánosi György megnyitóbeszéde

2008.10.06
dr. Bánosi György: Egy motívum lehetőségei
Csikós Tibor kiállítása elé
 
Nagy örömmel vállaltam el, hogy néhány mondattal bevezessem Csikós Tibor barátom kiállítását. Évek óta figyelem munkáit és művészi arculatának alakulását és kezdettől megragadott keresetlen visszafogottsága, következetes útkeresése és ábrázolásmódjának mesteri finomsága.
Bár Tibor művészete az évtizedek folyamán felismerhetetlenségig átalakult, mégse tartozik aKép   csapongó stílusú alkotók közé, képein egyre inkább összesűrűsödik egy olyan sajátos világ, amelynek részletről részletre való feltárásán bámulatos szívósággal fáradozik. A látogató számára minden bizonnyal ezen a kiállításon is azonnal feltűnik jelenlegi műveinek egyik alapeleme, meghatározó motívuma: a kör.
A kör, mint ősi szimbólum nagyon sokjelentésű: bezártságot, de kezdet és vég nélküli szabályos görbéjével végtelenséget is jelöl. A régmúlt emberei és a természeti népek a természet változásaiban, a lények életében és a történelemben is állandó körkörös, ciklikus mozgást véltek felismerni és a világ tökéletes állapotát, az istenséget jelképező gömböt is gyakran köralakká egyszerűsítették le képi megjelenítéskor. Mit jelenthet Csikós Tibor számára ez a mértani forma, melynek sokaságaiból kompozíciói többségét felépíti? A gazdag, változó színvilágú festmények hangulata jelentősen eltér egymástól, egyesekben a röpke nyár suhanását érzem, másutt nehezen megfogható sejtelmességet, van, ahol a lélek mélyén gomolygó gondok, vagy akár a harag sötét kivetüléseit. A köralakzatok mindegyikükön ott kavarognak, hol Kép finoman elhintve és elkülönülve, hol hínárszerűen egymásba gabalyodva. Együtt egy-egy egységes karakterű világot adnak ki, ám kérdéses, hogy esetleges érintkezésük feloldhatja-e egyedre méretezett, öntörvényű magukbazártságukat?
Kissé Leibnitz, a klasszikus német filozófus monászaihoz (világegységeihez) hasonlítanak, melyeknek nincsenek ablakaik egymásra.
Úgy gondolom tehát, hogy Tibor absztrakt, leszűrt formákkal, dolgozó festményein és grafikáin valamiféle filozofikus mélystruktúra dereng fel. A tisztelt megjelentek fantáziájára bízom, hogy megszemlélésukkor számtalan emberi magányból összetevődő társadalmunk szerkezetére, a rész és egész, egyedi és általános bonyolultmetafizikai rendszerére, vagy más egyébre asszociálnak-e?
Ám azoknak is, akiknek most épp nincs kedvük effajta továbbgondolkozáshoz, önmaguk ékességeiért szeretettel ajánlom Csikós Tibor alkotásait.
A kiállítást megnyitom.
 
Dr. Bánosi György költő, író
 

Írását felolvasta Szegeden, az Ifjúsági Házban, 1997. október 20.-án

Kép