Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1990.02.13. Krausz Magdolna cikke

2008.02.29

1990.02.13.

K.M. Egy szabadkai grafikus, aki nem az

Csikós Tibor bemutatkozása a Városi Könyvtárban
 
Csikós Tibor fiatal festő-grafikus és pedagógus érdekes színfoltja városunk képzőművészeti életének, csakúgy, mint a Párizsban készült grafikái, melyeket néhány akvarellje és rajza társaságában a Városi Könyvtár galériájában tekinthetnek meg az érdeklődők.
Egyenlőre a párizsi iskola hatását gyúrom-alakítom a munkámban – kezdi vallomását második szabadkai önálló kiállítása megnyitója alakalmából. – Elsősorban festőnek érzem magam, annak is készültem gyermekkorom óta: kanizsai gyermekéveim során Dobó Tihamér munkáit csodáltam. A középiskolában alkalmazott grafikát tanultam újvidéken, ezután elhelyezkedtem az Aurometálban, később pedig Budapesten elvégeztem a Képzőművészeti Főiskola festészeti szakát. Azóta tanárember vagyok, jelenleg a közgazdasági és vegyészeti középiskolában, ezenkívül elnökségi tag a Szabadkai képzőművészek egyesületében.
Hogyan kanyarodott a pályád a grafika felé?
Olyan lehetőség kínálkozott, hogy egy párizsi grafikai műhelyben, az Atelier ’63-ban való nyolc hónapos tartózkodásra kapjak állami ösztöndíjat, és éltem is vele. Nem megvetendő dolog a művészetek hazájában ismerkedni újabb kifejezési formákkal: a rajz egyébként is erős oldalam, ezért vállalkoztam arra, hogy grafikával foglalkozzam. Mondhatom, hogy nem bántam meg, különösen pedig a második, 1988-as párizsi tartózkodásom bizonyult sorsdöntőnek, amikor egy óriási művészegyéniség, S. W. Hayter műhelyébe kerültem, immár a saját költségemen. A szellemiségén kívül egy bizonyos térlátásos absztrakciót sajátítottam el tőle, de még korántsem aknáztam ki ezt maradéktalanul. Hayter egyébként egy különleges technikát alkalmazott (sajnos már meghalt) a sík és mélynyomás kombinációját, melynek lényege, hogy a grafikus egy lemezről kapja meg a színeket, és korlátlan számú színnel dolgozhat, egyfajta transzparencia lehetőségével ( a fény áthalad a festékrétegen, szép színhatások, csillogások bukkannak elő). A mostani kiállításon is láthatóak az ilyen technikával odakint készült grafikáim. Amit a Hayter iskolának köszönhetek, az a tudatosság, az elemek törvényszerűsége és maga a látásmód. Mindez most megtermékenyíti a munkáimban korábban érezhető vonulatot, egyfajta primitív - minimalista redukciót, illetve a lírai absztrakciót. Elsődleges formanyelvem pedig továbbra is a festészet marad.

Még annyit mondjunk el, hogy csikós tibor külföldön és idehaza, több közös tárlaton szerepelt már alkotásaival, önálló kiállítása pedig Kanizsán, Pécsett, Seľanán, Párizsban és Szabadkán volt.

 

Kép