Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1989. I. Alexandra: Párizsba, egy új grafikai technika után

2008.02.24
1989 Aleksandra I. : U PARIZ, PO NOVU GRAFIČKU TEHNIKU
 
NA TRAGU VELIKIH
 
Radove mladog slikara i grafičara iz Kanjiľe, Tibora Čikoąa, Subotičani su mogli upoznati samo na kolektivnim izloľbama u Subotici. Samostalne je imao u Kanjiľi,
Seľani i Parizu. Za ovu poslednju objaąnjenje daje Čikoą:
            - Javio sam se na konkurs Pokrajinskog zavoda za medjunarodnu naučnu, kulturnu i tehničku saradnju i oni su mi omogućili da provedem osam meseci u Parizu i učim tehniku grafike.
            - U Budimpeąti ste zavrąili1981.godine slikarstvo na Visokoj ąkoli za likovnu umetnost, a u Parizu ste bili u grafičkim ateljeima?
            - Crteľ mi odgovara, i zbog toga sam reąio da ga savladam. A osećam se i kompetentnijim kao stvaralac ako poznajem i grafičke tehnike.
            - Opiąite nam malo Vaą boravak i rad u Parizu.
- U Francuskoj postoji posebna organizacija koja se brine o stipendistima. Kada sam stigao, dobio sam stan sa ateljeom, ąto mi je omogućilo da nastavim sa slikanjem., a odlazio sam i u Grafički atelje na Monparnasukoji je drľala učenica čuvenog grafičara Stenlija Vilijema Hajtera. To je odlično opremljen atelje u kome je jedino ograničenje u radu izbor tehnike. Ovde sam počeo da radim tehniku koja mi posebno odgovara, a u Jugoslaviji joą nisam video da je neko koristi. Ova tehnika dozvoljava elemente kolaľa, ąto je za mene bilo posebno interesantno, jer sam kolaľ već koristio u slikarstvu. Prilikom tog prvog boravka imao sam tri kollektivne izloľbe i jednu samostalnu, sa desetak grafika i isto toliko slika i crteľa.
- Sudeći pro broju iľloľenih dela, mnogo ste uradili za tih osam meseci?
- Da, u to vreme sam radio veoma mnogo, jer sam ľeleo i ąto viąe da naučim. Sve vreme sam provodio u ateljeima. Pariz nisam ni stigao da vidim.
- Da li je to bio razlog ąto ste se ponovo uputili u Pariz?
- Naravno, ne. Krajem prvog boravka, sredinom proąle godine, preąao sam u atelje Stenlija Vilijama Hajtera, i tu sam se sreo sa modernom tehnikom, koja me toliko zaokupila, da sam ovogputa u”sopstvenom aranľmanu”, opet otiąao u Pariz na osam meseci i vratio se ovog jula.
- O kojoj tehnici je reč?
- To je tehnika mekog laka, a koristi se tek 30-tak godina. Ona kombinuje ravnu i duboku ątampu i omogućava da se boja nanosi na jednu ploču, dok se ranije svaka boja nanosila na posebnu ploču. Inače to je čuveni „Atelje 17” u kome su radili nadrealisti Miro, ?agal,
 Maks Ernst. U ateljeu je radila internacionalna ekipa, u kojoj je bilo mnogo stipendista iz Japana i Latinske Amerike. Ovde se radilo veoma temeljno i ozbiljno i sa mnogo poątovanja prema tuđoj ličnosti i radu. Sam Hajter, koji je u to vreme već bio prilično bolestan, umro je u maju, dolazio je dva puta nedeljno u atelje, i njegova teorijska nastava bila je za mene veoma dragocena. Mislim da me je naučio da stvari posmatram i vidim drugčije. Ulazio je u problematiku boja, likovnih elemenata i prostora.. utisci sa tih razgovora ją su veoma snaľni u meni.
- U Parizu ste, sa prekidima, proveli oko godinu ipo. Koja je Vaąa slika tog grada?
- Pariz je sigurno evropski centar slikarstva, u njemu stvara veoma mnogo umetnika iz celog sveta, to je sredina koja stimuliąe, ali time, sigurno nisam rekao niąta novo. U njemu je mnoątvo izloľba. Mogućnost da vidim dela velikih slikara, mnogo mi je značila. Ipak, postoji i onaj turistički Pariz koji se pogleda za sedam dana, ali on ima i svoju drugu stranu.
 
 
A.I.

 

Subotičke Novine

Kép

 

 
 
 
 1989. I. Alexandra: Párizsba, egy új grafikai technika után

A NAGYOK NYOMÁN…

Csikós Tibor fiatal magyarkanizsai festő és grafikus munkáit a szabadkaiak csak a kollektív kiállításokon tudták eddig megismerni Szabadkán. Egyéni volt neki Magyarkanizsán, Seľanában és Párizsban. Ez utóbbira magyarázatot tud adni Csikós Tibor:
- Jelentkeztem a tartományi Nemzetközi Tudományos, Kulturális és Műszaki Együttműködési Intézet pályázatára, és így lehetővé tették számomra, hogy nyolc hónapot Párizsban tölthessek, és grafikai technikákat tanuljak.
- Budapesten 1981-ben végzett festészeten, a Képzőművészeti Egyetemen, amikor Párizsba került, akkor pedig grafikai stúdiókban tanult?
- A rajz nekem fekszik, ezért úgy döntöttem, hogy megtanulom a grafikai technikákat. Úgy érzem, sokkal illetékesebb művész vagyok, ha ismerem a grafikai technikákat.
- Meséljen egy kicsit az Ön tartózkodásáról és a munkájáról Párizsban.
- Franciaországban van egy külön szervezet, amely az ösztöndíjasokkal törődik. Amikor megérkeztem, kaptam egy műteremlakást, ami lehetővé tette számomra, hogy továbbra is festészettel foglalkozzam. Jártam egy grafikai stúdióba is a Montparnass-ra, ahol a híres grafikusművész, Stanley William Hayter tanítványa tanított. Jól felszerelt stúdiója volt, amelynek az egyetlen korlátja a munkában a technika kiválasztása volt. Itt kezdtem foglalkozni egy technikával, amely nekem különösen megfelel, és Jugoszláviában még nem láttam, hogy van ilyen. Ez a technika lehetővé teszi, a kollázs elemek használatát, ami számomra különösen érdekes volt, mert én egyidejűleg használtam a kollázst a festészetben. Az első tartózkodásom idején résztvettem három csoportos kiállításon és bemutatkoztam egy szólóval, amelyen kiállítottam egy tucat nyomatot, és ugyanannyi festményt és rajzokat.
- A kiállított művek számából ítélve, úgy tűnik, mintha sokat dolgozott volna az említett nyolc hónapban?
- Igen, abban az időben nagyon sokat dolgoztam, mivel szerettem volna minnél többet megtanulni. Minden időt a stúdióban töltöttem. Párizst nem is érkeztem megnézni.
- Ez az oka annak, hogy visszament Párizsba?
- Természetesen nem. Az első tartózkodásom végén, a tavalyi év közepén, átmentem Stanley William Hayter műtermébe, és ott találkoztam a modern technológiával, ami annyira vonzott, hogy ezúttal a saját költségemen ismét elmentem Párizsba, nyolc hónapra és most júliusban tértem vissza.
- Mely technikáról van szó?
- Ez a lágyalap technikája, és csak 30-egynéhány éve ismert. Egyesíti a magasnyomást és a mélynyomást, ezzel elérve, hogy a színes nyomtatáshoz egy lemezt alkalmaznak, míg korábban minden színhez külön dúcot kellett készíteni. Egyébként ez a híres "Atelier 17", amelyben a szürrealisták is dolgoztak, pl. Miro, Chagall, Max Ernst. Ebben a műhelyben ezúttal egy nemzetközi csapat dolgozott, ahol sokan voltak Japánból és Dél-Amerikából is. Itt nagyon alaposan és komolyan dolgoztak és a sok tekintettel voltak egymás személyiségére és munkájára. Maga Hayter mester, aki ebben az időben már nagyon beteg volt, most halt meg májusban, hetente kétszer jött a stúdióba, és ez az elméleti oktatást számomra nagyon fontos volt. Azt hiszem, azt tanította nekem, hogyan tudom másként nézni és látni a dolgokat. Foglalkozott a színek problémájával, a vizuális elemekkel és a térrel… mély benyomást keltettek bennem ezek a beszélgetések, hatásuk nagyon erős még most is.
- Párizsban volt, megszakításokkal, körülbelül másfél évig. Mi a város képe az Ön számára?
- Párizsban van minden bizonnyal az európai művészet központja, benne nagyon sok művész dolgozik a világ minden tájáról, ez olyan környezet, amely serkenti az alkotást, de ezzel nyilván egyáltalán nem mondtam semmi újat. Van ott rengeteg kiállítás. A lehetőség, hogy nagy festők munkáit láthattam, nekem nagyon sokat jelentett. Azonban ott van a turista Párizs is, amit meg lehet nézni hét nap alatt, de ennek van egy másik oldala is.


A. I.

Szabadkai Újság
                (Csikós Tibor fordítása)

Kép