Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1985 Varjú Márta: A művészeket úgyis bohócoknak tartják

2008.01.02
1985 Varjú Márta: A művészeket úgyis bohócoknak tartják

Műterem-látogatás Csikós Tibornál

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csikós Tibor kanizsai festőművész előszobájában éles napfénytől megvilágított, melegséget sugárzó üvegajtóra festett vitrázs fogad. Középen a kanizsai városháza zöldben, felette lebegő tarka bohóc, aki részben félholdkaréjon lovagol, két oldalról egy egy hagymakupolás templom, vagy mecset (mint később kiderült hercegovinai katonaélmény), de van Kanizsát idéző, tüskés burkától megváló vadgesztenye és tölgyfalevél makkal.

-         Egy alkalommal említetted, hogy foglalkoztat az üveg.
-         A szín, a színes fém általában, minden, ami kifestett, érdekel. Persze üveggel úgy kellene dolgozni, hogy apró, színes mozaik üveglapocskákat foglalnék össze szűk, bezárt ólomkeretbe. Azt hiszem, ezt egyszer megvalósítom – mondta a 28 éves festőművész, aki különben képzőművészet szakos tanár Szabadkán.
Egy szobába vezet, ahol szerteszét félig megkezdett, egy állványon éppen készülő, másikon száradó, egy sarokban meg teljesen kész képek hevernek. A szekrény tetején több szobor sorakozik, mellettük három hosszúsapkás, tarka nevető bohóc ül.
-         Itt a műterem?
-         Nem, az a raktáram, itt tárolom a kész és félkész alkotásaimat.
-         A bohóc honnan ered?
-         Szollár Imre zentai szabómester munkája. A bohóc öt évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni. Egy kicsit fellinis élmény, az ő groteszk bohócrajzai hatottak rám, másrészt belső motivációra jött létre. Sokszor az az érzésem, hogy bohócokat látok körülöttem. A művészeket is bohócoknak tartják. Érdekel minden, ami porhintésű,Kép  szép és ál-cscsebecse. A bohóc korszakom ma is tart, az első ilyen jellegű képem, a Simogatás még nem kellék alapján készült, ez érezhető is.
-         A tavaly novemberi első önálló kiállításodon észrevehető volt, hogy te – a saját szavaddal élve – a színek hintésének elkötelezettje, szerelmese vagy.
-         Úgy gondoltam, megváltoztatom a kiállításokra jellemző bezárt tér hangulatát, a butikszerűséget, a zavaró, szűk helyet, száraz faleveleket hintettem a padlóra,
Közéjük arany csíkokat rejtettem el és színes papírdarabkákat szórtam szét.
-         Ez volt az első nagy bemutatkozásod a kanizsaiak előtt. Mit láttak tőled?

-         Braxtont hallgattam, míg kijelöltem a bemutatandó munkákat, bizonyára a formabontó zene hangulata is befolyásolt. A sokféleség között két kollázs szerepelt, kirívó talán a  fekete-barna triviális-szép kollázs. Kartonból, vászonból és újságpapírból készült, és jól érvényesül rajta a letépett tejeszacskó ragasztás nyoma. Tizenkét olajfestményt állítottam ki, vászonra, lezonitra és papírra festve. Kedvencem a baba kalapban, kicsit szirupos környezetet idéz, a gyermeki világ behatároltságát, szeretetet sugároz, és mindez szép pasztellszínbe van öntve.

-         Nézzük már végre a műtermedet.

Az udvarra vezet, a garázs felé közeledünk. Itt a műterem. Könyvektől roskadozó falipolc. Elhasznált festéktubusok hevernek szanaszét, tömérdek színes magazin között. Rozoga festőállvány, rögtönzött paletta.
-         Látom, a jelenleg száradó kép motorost ábrázol.
-         Hát nem olyan, mint egy keresztes vitéz? Nekem a szín ebben a pillanatban lényegesebb, mint a forma. A színek vonzása nálam valamiféle kötelességszerűség, lényeg, hogy színben jó legyen a kép.Igaz, azt mondják, hogy a vonalaimban sokkal több az érző erő, a kifejezőkészség, mint a színeimben. Megkapott az újságok színpadiasan dekorált, piros-sárga-kék motorosa. Szerettem volna kihámozni a maszkot, a mögötte rejlő hamisságot.
-         Te így látod az életet?
-         Úgy gondolom, az emberek szeretik a kidíszített teret, a látványosságot, a videót, a filmet. Mindenkinek szüksége van az élet nehézségeitől függetlenül a külső mázra. Szerintem egy életérzés megfogalmazására elegendő egy tarka ruhás bábú.
-         Hol szerepeltél az utóbbi időben?
-         Már évek óta látogatom a TAKT- ot.nem versenyjellegűen, csak egy-két dolgot bemutatok, az idén is voltam. Áprilisban pedig Sezanában egy költő barátom meghívására rendeztünk kiállítást a bohóc-motoros motívációjú képeimből.
 
Varjú Márta
 

Megjelent az újvidéki Magyar Szóban, 1985.08.06.-án, kedden

 

Kép